facebook
Hogyan legyünk szentendreiek...

Tavaly decemberben Pest Megye "Kulturált Települési Környezet" Díját kapta Szentendre Város Önkormányzata a Vujicsics Tihamér tér kialakításáért, a Duna-korzó és a Templomdomb díszvilágítása, valamint a Belvárosi információs rendszer megvalósításáért. Különösen értékes díj ez egy olyan városnak, amelyet szépsége és kultúrája miatt keresnek fel a látogatók. Sokan, akiknek nem szülőhelyük Szentendre, varázsos hangulata miatt választották otthonuknak ezt a várost. Ezért is éri oly sokszor kritika a belvárosi építkezéseket, átalakításokat, mert az itt élők néha elveszni érzik a varázst. Ennek ellenkezőjére mutatnak szép példát a fent említettek.

Ami egy város életében különös jelentőséggel bír, az a Vujicsics tér megszületésének története. Négy esztendővel ezelőtt, az év második hónapjában Vujicsics Tihamér születésének évfordulóját szokásosan megünnepelték Eredics Kálmán családjánál, ahol természetesen ott voltak a Vujicsics együttes tagjai, zenészek, barátok, közöttük Bokor György városunk zeneiskolájának - mely nem mellesleg szintén Vujicsics Tihamér nevét viseli - igazgatója. Ez alkalommal Bokor György, kezében térképpel érkezett az összejövetelre, mert mint mondta, elérkezett az idő, hogy hasonlóan más városokhoz, Szentendrén is viselje egy utca vagy egy tér a zeneszerző és népzenekutató nevét. Ebben az évben volt Vujicsics Tihamér halálának 25. évfordulója. Az ötlet mindenkinek tetszett, s egy tér elnevezése mellett döntöttek. De hol legyen ez a tér? Névtelen tereket találtak már a város peremterületein, amikor az a bizonyos "isteni szikra" kipattant Kálmán feleségének, Lédermann Zitának fejéből. Szentendrén a helyiek évszázadok óta a Preobrazsenszka (az Úr színeváltozása) templom búcsúnapját tartják a szentendrei szerb búcsúnak. Ezen az ünnepen Vujicsics Tihamér is rendszeresen megjelent, s furulya muzsikájával gyönyörködtette a jelenlévőket. Egy tragikus repülőút azonban véget vetett ennek a furulyaszónak. Augusztus 19-ét írtak aznap. Ezen a napon a hagyományokhoz híven Szentendrén a szerb búcsút ünnepelték. A templom kapuja, a Bogdányi és a Szerb utca által alkotott terecskén nem zenélt többet a kiváló zeneszerző. Ez jutott eszébe Zitának is, és innentől kezdve nem lehetett kérdés, hogy megszülessen a Vujicsics tér. Februárt írtunk ekkor, s a téravatás időpontját - nem kell magyarázni miért -, augusztus 19-ére tervezték.


Nagyítás
A Vujicsics együttes tagjai a kútnál, az átadóünnepségen

Az ötlettel megkeresték az akkori főépítészt, B. Szabó Veronikát, aki a megkereséstől kezdve határtalan lelkesedéssel képviselte a tér ügyét a hivatalnál és az önkormányzatnál. A testület júniusban igent mondott a javaslatra, megkezdődhetett a szervezés és a tényleges munka. Ahhoz, hogy az ötletből valóság legyen, először is pénz kellett, amivel akkoriban sem bővelkedett a város. Eredicsék elhatározták, megpróbálják közadakozásból, támogatásokból megépíteni a teret. A város több pontján adakozásra szólító táblát helyeztek el, s várták a csodát. A csoda számukra is hihetetlen gyorsasággal és összefogással érkezett meg. Az első befizető a tízgyermekes Gallai család volt, és őket követték sorra a többiek. Volt, aki csak ötszáz forintot tudott áldozni az ügyre, de fontosnak tartotta, hogy megtegye. A tér megszületéséhez tizenkét millió forint kellett. Ennek az összegnek a felét felajánlásokkal, adományokkal sikerült előteremteni, a másik hat millió forint pedig egyszer csak összegyűlt a Vujicsics Egyesület számlaszámán, ahova a Vujicsics tér kialakítására elkülönítve érkeztek a befizetések, volt ki névvel, volt ki név nélkül tette ezt. (Ide még a tér átadása után is érkeztek befizetések.) Ebből két és fél millió forintot az önkormányzat adott, a terv megvalósításához. Szuromi Imre építészt kérték fel, készítsen terveket a tér kialakítására, aki mindezt örömmel vállalta. A tér akkor igazán hangulatos,ha tartozik hozzá egy kút is, melyet Asszonyi Tamás álmodott meg, s melynek történetéhez még visszatérünk.

A kezdeményezésre a szerb egyház is megmozdult, a templomkapu ikonját, mely emberemlékezet óta üresen állt, visszahelyezték a fülkéjébe, melyet a püspökség ikonfestő apácája restaurált. A Kandeláber Rt. vezetője a megkeresés után, díjmentesen ajánlotta fel segítségét a tér szépítéséhez. Egyszóval minden összejött. A sors úgy alakította, hogy még a véletlenszerű helyzetek is segítsék az ügyet.

És itt térjünk vissza a kúthoz. Gulyás Józseffel, városunk volt alpolgármesterével éppen a tér megvalósulásáról beszélt Eredics Gábor, amikor az iroda egyik polcán meglátta a Millenniumi szoborpályázat makettjeit, köztük a második díjas Asszonyi szobrot, a báránnyal. Ez az! Ha Asszonyi Tamásnak is tetszik az ötlet, ilyen lesz a kút. Mert ahogy Eredics Gábor megfogalmazta, a kút a központ, melyet egy obeliszk zár le, tetején az Agnus deivel. A bárány nemcsak Szentendre város címerében található meg, de kifejezi Vujicsics Tihamér életének talán legfőbb jellemzőjét. Azt, hogy szerb származású gyűjtőként, zeneszerzőként, kutatóként többségében horvát dallamokat jegyzett vagy vett fel, és a bartóki utat járva fő területe az összehasonlító népzenetudomány volt. Nem az volt fontos számára, hogy egy zene melyik nemzetiségé, mert ő mindegyiket tudta szeretni, tisztelni és befogadni. És az emlékkút Asszonyi Tamás lelkes munkájával, és a támogatók segítségével elkészült.

2000. augusztus 19-én ünnepélyes keretek között átadták a Vujicsics Tihamér teret. Mindenki, aki tett valamit az ügyért, Emléklapot vehetett át Eredics Gábortól, elsőként Miakich Gábor polgármester, akinek támogató közreműködése az egyik legnagyobb segítség volt.

Ebben az évben két helyen, a Lázár cár téren, majd később az újonnan elkészült téren ünnepelték a szerb búcsút. Az esti órákra étel-ital került a térre kihelyezett asztalokra, és egyszer csak Eredics Benjamin és Salamon muzsikálni kezdtek. Sorra kerültek elő az Eredics házból a hangszerek, s a teret megtöltötte a muzsika. Így van ez azóta is! Van, hogy szervezetten, program vagy fesztivál keretében hangzik fel a zeneszó a Vujicsics téren, s van, hogy spontán muzsikálás élvezői lehetünk. Ezen a téren kapott otthont a Söndörgő fesztivál is, melynek a tavalyi évben is sok száz látogatója volt. Az elmúlt esztendőhöz kötődik az emléktábla felavatása is. Kőtáblába gravírozták azok neveit, akiknek segítsége nélkül Szentendre szegényebb lenne egy varázslatos hangulatú térrel. A névsor nem teljes, hiszen sokan vannak, akik a névtelenség megtartása mellett kívántak adakozni. Természetesen a tábla is pénzbe került. Így Eredics Kálmán és felesége Zita, valamint Eredics Gábor újból felvette a szervező uniformist. De ezúttal sem kellett csalatkozniuk, mert első szóra most is jött a segítség. Asszonyi Tamás tervei alapján Pap Lajos elkészítettea kőtáblát, Kun Attila pedig a Lasram kft vezetője, a téren elfogyasztott finom kávé után felajánlotta, hogy díjtalanul gravírozza be a neveket.

Az egész történet attól szép, hogy ezt az ügyet mindenki magáénak érezte, tett érte, segített, és az a szentendreiség, amiről annyiszor, de annyiszor beszélünk, itt újból megmutatkozott. És csodásat alkotott. És ez az, amiért jó itt élni! Hogy vannak itt emberek remek ötletekkel, mint például Bokor György, megállíthatatlan lelkesedéssel, mint például az egyik "motor", Lédermann Zita, egyesületek, akik örök értékek mentén végzik munkájukat, mint például a Vujicsics Egyesület, családok, akik tenni szeretnének azért, hogy gyermekeik egy jó hangulatú városban nőjenek fel. És mind a többiek! Jó itt élni, amikor kigyúlnak a fények a Dunakorzón és a Templomdombon, amikor a Dalmát Pince Baráti köre Szepes Gizi szervezésében Betlehemes játékkal köszönti karácsonykor a szentendreieket, amikor megmozdulnak emberek azért, hogy újra legyen mozija Szentendrének. És nagyon jó leírni mindezt. Talán idén augusztus 19-én, megszólathat a harangjáték, melynek hívó szavára egyre többen gyűlünk majd össze ezen a kis téren, hogy megbeszélhessük, mit is tehetünk mi, szentendreiek azért, hogy igazán jól érezzük magunkat ebben az otthont nyújtó, olykor kedves - és valljuk be - olykor érthetetlen történésekkel fűszerezett kisvárosban.

De tessék jól figyelni, az ötlettár nem ürült még ki! Bokor György a nyáron felvetette, kellene erre a terecskére még egy kis harangjáték is. Az Eredics családnak csak ennyi kellett és újból akcióba lendültek. Két millió forint kell a megvalósításhoz. de már találtak néhány felajánlót. Akinek tetszik az ötlet, és szívesen venné megszületését, segíthet befizetésével az OTP szentendrei fiókjába, a Vujicsics Egyesület 11742087-20070445-ös számlaszámára. (A megjegyzés rovatba írják be: Vujicsics Tihamér tér.) És mivel még sehol nem kapott nyilvánosságot, végezetül hadd soroljuk fel a segítőket és támogatókat.

Aknay János, Állami Népi Együttes, Antik Centrum, ART-IS Kft., Asszonyi Tamás, B. Szabó Veronika Lizéna Art.'93 Bt., Beck István, Békés András, Benkovits Bálint, Borbély Jolán, Budai Szerb Ortodox Püspökség, Budakalász Nagyközség Önkormányzata, Budapest-Lipótváros Szerb Kisebbségi Önkormányzata, Civil Rádiózásért Alapítvány, Czakó Sándorné, Czweiber család, Csák György, Dalmát Pince Baráti Kör, DMRV Szentendre, Dombovári Ottó, ELMŰ Szentendre, Emberséggel, Kultúrával Pomázért Alapítvány, Fantázia Ingatlanhasznosító Rt., Farkas Imréné dr., Farkas János Mediátor Kft., Gallai család, Görög Kancsó Étterem, Görögkeleti Szerb Egyházközség, Gulyás József, Gulyás Katalin, Gulyás László, Gulyásné Madarasi Katalin, Györe Zsófi, Győrvári Péter, Hatlaczky Gabriella, dr.Horváth István, Jenei Ákos, Johan Vandam, Kandeláber Rt., Kertész Péter és családja, Korom Pálné, Kovács Dávid, Kovács Endre és Fia, Kovács József, Kovács Mária kékfestő, Kovács Rózsa, Krizbay Alex, Kupa Kft., Lányi Ilonka, LASRAM Lézer Rt., Lavotta János Szinfónikus Zenekar, Magyar Művelődési Intézet, Magyar Néprajzi Társaság, Magyar Országgyűlés Szená-Torok Kórusa, MANA Ékszerstúdió, Miakich Gábor, Montana Rt., Mozaik Classic, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, Művészetmalom és Teátrum, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Orendi Éva, Országos Horvát Önkormányzat, dr.Őri Gábor, Pap Lajos Kőszobrász és Kőfaragó Műhely, Paraszkay György, Péntek Évi Bt., Pentz Zsolt és Emőke, Pest Megyei Önkormányzat Önszerveződő, Öntevékeny Közösségeket Támogató Alap, Pest Megyei Önkormányzat Természet- és Környezetvédelmi Alap, Petrychko Zoltán, Pirk Ambrus, Poprádi és Rózsa Kft., Psimmennos Vasilios, dr.Riechel Éva, Római Katolikus Egyházközség Szentendre, Rotary Club Szentendre, Somogyi Balázs, Söndörgő Együttes, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre, Szalai Gábor, Szentendrei Betonárugyár Rt., Szentendrei Polgármesteri Hivatal, Szentendrei Közéleti és Kulturális Egyesület, Szepes Gizella, Szerb Fővárosi Önkormányzat, Szerb Kisebbségi Önkormányzat Budakalász, Szerb Kisebbségi Önkormányzat Pomáz, Szerb Kisebbségi Önkormányzat Szentendre, Szerb Országos Önkormányzat, Szerb Ortodox Egyházközség Szentendre, Szuromi Imre, Tischner család és Kondás Zoltán, Tóth Ferenc, Turcsányi Tamás, Valentin Sándor, Valentin Sándorné, Várakozó Katalin, Varga Judit Julianna, Városi Szolgáltató Rt. Szentendre, Vincze László Papírmerítő Műhely, Vujicsics Egyesület, Vujicsics Együttes, Vujicsics Sztoján és Marietta, Vujicsics Tihamér Zeneiskola
… és sokan mások név nélkül Tihamér tisztelői közül.

Köszönjük
Nemesházi