Március 15. – Kossuth-díjak – Vujicsics együttes: nem csupán éltetni akartuk a hagyományt
Március 15. – Kossuth-díjak – Vujicsics együttes: nem csupán éltetni akartuk a hagyományt
Szentendre, 2014. március 14., péntek (MTI)
“Nem csupán éltetni akartuk a hagyományt, hanem azt akartuk, hogy a kis falvak zenéje mindenki számára befogadhatóvá váljon” – mondta el az MTI-nek Eredics Gábor, a Vujicsics együttes vezetője, amelynek tagjai pénteken Kossuth-díjat vehettek át.
Az együttes állandó tagjai – Borbély Mihály, Brczán Miroszláv, Eredics Áron, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc és Vizeli Balázs – a Kárpát-medencei délszláv népzenei tradíciót közkinccsé formáló, egyedi hangzásvilágot kiérlelő, példaértékű művészi pályafutásuk, valamint a zenei örökség áthagyományozása érdekében végzett sokoldalú tevékenységük elismeréseként vehették át az elismeréseket.
A Magyar Televízió 1977-es tehetségkutatója, a Kit mit tud megnyerése után egy csapásra az érdeklődés középpontjába került a zenekar, egy ország fedezte fel magának a Vujicsics együttest, velük pedig a délszláv népzenét – idézte fel a kezdeteket Eredics Gábor, a zenekar vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja az MTI-nek. Hozzátette: a formáció története azonban három évvel korábban, Pomázon kezdődött. Az akkor még klasszikus zenét tanuló fiatalokból álló csapat a helyi nemzetiségi táncegyüttes kísérőzenekarává vált, a szoros baráti társaságot alkotó együttes repertoárjára pedig felkerült a népzene, s a magyar mellett helyi szerb, sváb, szlovák, majd magyarországi horvát, később makedón népzenét is játszottak.
A délszláv muzsikához a magyar népzenén át vezetett az út – hangsúlyozta Eredics Gábor, hozzátéve, hogy végigjárták azokat “búcsújáró helyeket”, amelyeket Sebő Ferenc, Halmos Béla fedezett fel. Mivel szinte minden tag rendelkezett szerb vagy horvát gyökerekkel, a horvát és a szerb népzene került a fókuszba – idézte fel a múltat Eredics Gábor.
A zenélés mellett egyre nagyobb súly került a hiteles források felkutatására is. A munkát nehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre olyan források, mint a magyar népzene esetében Bartók és Kodály művei. Írott források hiányában sokszor maguknak kellett ráéreznünk arra, hol érezhetők például műzenei hatások – fogalmazott a zenész, megjegyezve, hogy a Belgrádi Egyetem ösztöndíjasaiként később megnyugodhattak, hiszen “megérzéseik” helyesnek bizonyultak.
Az együttes egyik legfontosabb segítője Vujicsics Tihamér zeneszerző, népzenekutató volt, akinek óriási tudására örömmel támaszkodtak – emlékezett Eredics Gábor, felidézve, hogy a hosszú távra tervezett és sokat ígérő együttműködésnek a tudós-zenész váratlan halála vetett véget. Vujicsics Tihamér repülőgépe a szentendrei szerbség legnagyobb ünnepén, az Úr Színeváltozására szentelt szerb templom búcsúnapján, augusztus 19-n zuhant le 1975-ben. A zenekar egy évvel később vette fel a zenetudós nevét.
Eredics Gábor kiemelte azt is, hogy a fiatal együttes célja már a kezdetektől az volt, hogy a magyar közönség által jól befogadható, igényesen kimunkált, élvezhető koncertzenévé alakítsák a Balkán vérpezsdítő “tánczenéjét”. “Nem csupán éltetni akartuk a hagyományt, hanem azt akartuk, hogy a kis falvak zenéje mindenki számára befogadhatóvá váljon” – mutatott rá. Szerinte a magyar közönség feltehetően általuk ismerkedett meg a délszláv muzsika egyik jellegzetes hangszerével, a tamburával. “A perzsa-arab eredetű pengetős hangszer délszláv közvetítéssel került a Kárpát-medencébe, és éppen a magyar zenei kultúra hatására alakult ki számos változata, s egész +tamburacsalád+ jött létre. Nemcsak a közvetítés, az átadás is fontossá vált” – emelte ki a Vujicsics irányítója.
Zenei örökségüket ma a Söndörgő együttes viszi tovább úgy, hogy közben saját útjukat is járják. A zenekarvezető kiemelte: munkájuknak része a tanítás, amely számos formában van jelen a zenekar életében.
A megszámlálhatatlanul sok közreműködői korong mellett nyolc önálló nagylemezük van. Eredics Gábor közülük a Samo sviraj-t, a Csak zenélj címűt emelte ki, melynek címadó dallama egy, a délszláv háború ihlette fohász, könyörgés a békéért.
Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő együttes különleges koncertsorozattal készül a jubileumi évre. Fellépnek egyebek mellett Belgrádban, Zágrábban, Párizsban, a budapesti Zeneakadémián, a Művészetek Palotájában. Legközelebb március 24-én Veszprémben zenélnek, ahol Szörényi Levente délszláv ihletésű dalait adják elő közösen, mert – mint Eredics Gábor fogalmazott – “régóta tudjuk, hogy a korai Illés-számok tamburáért, dudáért, harmonikáért kiáltanak”.
Az 1974 alakult együttes állandó tagjai: Borbély Mihály, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Brczán Miroszláv, Szendrődi Ferenc és Eredics Áron. A szintén alapító Győri Károly 2006-os halála után csatlakozott hozzájuk Vizeli Balázs, a kiváló hegedűs. Az együttessel gyakran fellépő énekesek között találni Greges Maricát, Gyenis Katalint, Radics Ibolyát és Sebestyén Mártát.
- MTI -