Vujicsics Tihamér (Pomáz, 1929 - Damaszkusz, 1975)
2004-ben lett volna 75 éves a szerb zseni- Vujicsics Tihamér.Számos kiemelkedő filmzene, kórusmű rádió- és tévéjáték, színházi darab alkotója,zenekari mű szerzője.Korai halála megakadályozta abban, hogy ez a nagyszerű zenei pálya kiteljesedjen és számos megálmodott nagy alkotása valósággá váljon.
Népzenekutatóként fő területe az összehasonlító népzenekutatás volt, ezen belül is kiemelten foglalkozott a magyar-balkáni-keleti zenék kapcsolataival. A Rákóczi induló motívumvándorlásának nyomait kutatta, amikor végzetes repülőgépbaleset érte.
Zeneszerzői, népzenekutatói munkássága
Zeneszerzést Sugár Rezsőnél tanult a Nemzeti Zenedében. 1948-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Veress Sándor és Farkas Ferenc növendéke volt. 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában folytatta tanulmányait, majd önállóan képezte magát. Csak rövid ideig állt munkaviszonyban; egy ideig az Állami Népi Együttesnél dolgozott, majd a Jégszínház zenei vezetője. A zene népszerűsítése érdekében felhasználta a zenei paródiát is.
Sokoldalú tehetség volt, sok hangszeren játszott. Bartók Béla nyomdokain haladva, az összehasonlító népzenekutatást tekintette hivatásának. Kezdettől foglalkoztatták a magyar-balkáni-keleti zenei kapcsolatok, főként a motívumvándorlások. Tervszerű kutatómunkával gyűjtötte a délszláv zenei és folklórhagyományokat. Kiváló ismerője volt a balkáni zenének, amely hatást gyakorolt saját műveire is, különösen kórusműveire.
Tihamér, a csillogó tekintetű, krúdysan bohém, csupaszív zenemágus nem érhette meg a nagypapakort, 46 évesen repülőszerencsétlenség áldozata lett. Emlékezetünkben mindig felsőlángon égő, barkós, fekete férfiként él, egyszerű fekete ruhában, cérnavékony, napraforgósárga nyakkendővel, aki megszállottan belefeledkezve szólaltat meg minden hangszert. Maga volt a természeti csoda. A görögkeleti püspök vikárius fia tíz nyelven beszélő, európai műveltségű zeneszerző, virtuóz előadó lett. Hagyatékában Kodályénál is gazdagabb, ritkaságokkal teli makedón, szerb, sokác, albán, magyar, perzsa népzenekincs, táncjátékok, alkalmi művek, 137 filmzene, egy opera, a délszláv folklórt kutató zenetudósi munkák sorakoznak.
Nemhiába akart tengerészkapitány lenni, Taskenttől Marokkóig terjedt zseniális, az autentikus népzenét a modern hangzással ördögien ötvöző melódiáinak "táptalaja". Műveiben eleven realitássá vált ez az ezerszínű szövevény. Játékos iróniával és távolságtartó humorral álmodja meg a legmodernebb zenét, a csupahumor zeneparódiát, vígjátékokhoz írt kísérőzenéit, Az árgyélus kismadarat, vagy a Vasas egyesületnek írt sportindulót. A béke arca című remek paródiája három tétel beat zenére, dzsessz-zenekarra és a Zeneakadémia új orgonájára. 1959-től kezdve gyakran szerzett filmzenét, tévéjátékok, hangjátékok kísérőzenéjét. Gyakran szerepel is a filmen. Anarchista zongoristát játszik a Bors tévésorozatban. Összesküvőként tűnik fel a Sirokkóban, ahol a szabadban szólaltat meg egy lehangolt zongorát. Legnagyobb filmes munkájának Banovich Tamás Az életbe táncoltatott lány című egészestés táncjátékfilmjének a zenéjét tartotta: több, mint fél évig dolgozott rajta. Emlékeinkben talán mégis a legelevenebben az egyik korai felvétele él: amint Szabó István Koncert (1961) című kisfilmjében megjelenik a Duna-parton és megszólaltatja a zongorát. Alakja ezzel a zene, a közösség, az együttlélegzés örök mítoszává válik.
Fazekas Eszter
Művei
A béke arca-zeneparódia beat zenére, dzsessz-zenekarra és a Zeneakadémia orgonájára
Befejezetlen művei
Árgírus-opera
Zongoraverseny
A magyarországi délszlávok zenei hagyományai -(poszthumusz 1978)-öszefoglaló népzenei gyüjtemény
Vujicsics Tihamér , Tihomir Vujičić
(Pomáz, 1929. február 23 - Damaszkusz, Szíria, 1975, augusztus 19-20.)
zeneszerző, népzenekutató. Édesapja Vujicsics Dusán görögkeleti lelkész, püspöki vikárius (1903-1990), öccse Vujicsics Sztoján író (1933-2002) volt. A magyar népzene tanulmányozása mellett már igen fiatalon a magyarországi szerb, horvát, szlovén népdal- és folklórhagyományokat tervszerű kutatómunkával gyűjtötte, s Bartók Béla nyomdokain haladva, az összehasonlító népzenekutatást tekintette igazi hivatásának. A magyar-balkáni-keleti zenei kapcsolatok, főként a motívumvándorlások foglalkoztatták.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Veress Sándor és Farkas Ferenc növendéke volt. Népzenét Kodály Zoltánnál kezdett hallgatni, mígnem a mester felmentette óráinak látogatásától, mondván: "Már nincs mit tanulnia tőlem..."
1949-ben a politika beleszólt karrierjébe: származása miatt eltávolították a Zeneakadémiáról, így tanulmányait a Nemzeti Zenedében folytatta, s zeneszerzést Sugár Rezsőnél tanult. A modern, korszerű műfajok vonzották, kihívásnak érezte a kor követelményeit, a zeneszerzés tág műfaji skáláját.
Bartók Béla mellett hatással volt rá Igor Stravinsky, Alban Berg és Arnold Schönberg.
Sokoldalú tehetség volt. Minden hangszeren játszott, s gyakran adta elő saját műveit. Szabó István vizsgafilmjének (Koncert, 1962) nemcsak a zenéjét szerezte, de maga játszotta el a főszerepet is. Noha életművének legjavát filmzenéi - több mint negyven - képezik, közöttük olyanok, mint a televízió számára készült A Tenkes kapitánya, a Princ, a katona, vagy a Bors, melyek nevét ismertté tették, továbbá zenét írt Makk Károly és Jancsó Miklós filmjeihez is - igen fontos helyet foglalnak el a balett- és táncballadák, a Csudra Makar (1955), a Csodafurulyás juhász (1958), a Kádár Kata (1958) és a Vérnász (1960), vagy a Pécsi Balett első, klasszikussá lett műsorán a Változatok egy találkozásra zenéje, Eck Imre koreográfiájához. Ő komponálta Az életbe táncoltatott leány (1964) háromrészes táncjátékfilm zenéjét is. Számos rádiójáték zenéjének szerzője.
Rövid ideig az Állami Népi Együttesnél, majd a Jégszínház, és megalakulásakor a Mikroszkóp Színpad zenei vezetőjeként dolgozott.
Repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Életéről Töredékek egy muzsikusról címmel, 1975-ben a televízó dokumentumfilmet készített.
Néhány népzenei tanulmányát és gyűjtését publikálta, de A magyarországi délszlávok zenei hagyományai c. átfogó munkája halála után jelent meg (1978).
Vujicsics Marietta
Sajtóban megjelent cikkek
Magyar Nemzet - 2006.április. 22. Aki maga volt a tiszta muzsika
A Magyar Művészetért Díj - 2005.december.15. Szabados György: Laudáció