facebook
Samo sviraj
 

Vujicsics Egyesület
®-e-DISC 003

1997

1.
Adana oro 3.45
2.
Dvi divojke 4.00
3.
Kolo sa otoka 3.20
4.
Udvardsko kolo 2.29
5.
Alaj volim 4.19
6.
Oro gajde 4.25
7.
Seljančica 2.52
8.
Nije šala 3.49
9.
Eto pletem 4.50
10.
Trojanac 2.39
11.
Dudaško kolo 3.02
12.
Marice 4.03
13.
Kukunješče 3.39
14.
Široko je lišće 3.22
15.
Rastanak 8.22

Borbély Mihály - furulya, dvojnice, okarina, klarinét, szaxofon
Brczán Miroszláv - csellótambura, brácstambura, bőgő, ének
Eredics Kálmán - bőgő, tamburabőgő, tarabuka, tapan, ének
Eredics Gábor - basszprímtambura, szamica, harmonika, karaduzen, ének
Győri Károly - prímtambura, szamica, hegedű
Szendrődi Ferenc - primtambura, szamica, brácstambura
Horváth Zoltán - prímtambura, basszprímtambura, E-basszprím tambura, csellotambura

Közreműködik:
Sebestyén Márta - ének
Szabó Zoltán - gajde

A Vujicsics Együttes feldolgozásai

A felvétel Szentendrén, a Keresztelő Szent János plébániatemplomban készült 1996 decemberében és januárjában

Recording producer: Eredics Gábor
Balance engineer: Zakariás István
Recording: ZA-KI Stúdió
Photo & design: Klebercz Gábor

Maradok földig (Magyar Narancs)

A Vujicsics azt jelenti a szerb és horvát népzenében, amit a Muzsikás a magyarban; együtt is indultak 1974-ben. Mindent tud a hangszeréről, beutazta a világot etcetera, etcetera, de hogy nagyon nyomult, azt nem lehet állítani: nyolc-tíz évente jött ki egy-egy lemeze; most a harmadik.
A Vujicsics az önazonosság zenekara: változatlan felállásban változatlan hangzás a hagyományőrzés, a régies előadásmód jegyében. Változatlan a vendégeskedő Sebestyén Márta is.
Az itt feldolgozott muzsikák zömében talán túl sok a könnyed szépség ahhoz, hogy az én romlott lelkem fogást találjon rajta, a kevésbé archaizáló, vérmesebb Adana oro vagy (és még inkább) a délszláv háború keservétől torokszorító Rastanak előtt azonban le a kalapom, sőt még tovább: maradok a földig tisztelettel:
m. l. t.