SZENENDREI SZERB BÚCSÚ
Az Úr szineváltozásának Szent Liturgiája

Vujicsics Egyesület 2002 ®-e-Disc 502-503

Ez a hangfelvétel az Úr Színeváltozásának napján celebrált szentendrei szerb ortodox liturgiát (szentmise) örökíti meg csaknem teljes terjedelmében. Noha újabban a szláv ortodox keresztény népek körében is megfigyelheto az istentiszteleteken a nemzeti nyelv térhódítása, ezen a felvételen a liturgia a sokévszázados közös ószláv nyelven hallható.

CD1

1. Velika jektenija 4:14
2. Prvi antifon - Mala jektenija 4:08
3. Drugi antifon - Mala jektenija 4:57
4. Treci antifon 4:50
5. Mali vhod - Vhodnoje - Tropar hrama 2:02
6. Trisveta pesma (Svjati Boze...) 3:16
7. Apostol 1:27
8. Evangelije 3:55
9. Suguba jektenija 4:43
10. Pomen za upokojene Javorce 3:56
11. Jektenija za oglasene 2:25
12. Heruvimska pesma ... 5:48
13. Veliki vhod ... Heruvimska pesma 3:48
14. Prosirena mala i prozbena jektenija 4:13
15. Simvol (ispovedanje) vere 1:29
16. Kanon Evharistije 6:50
17. Dostojno jest... (irmos) 2:28

(Teljes idő: 65:09)

CD 2

1. Prosirena mala i prozbena jektenija 3:35
2. Molitva Gospodnja (Oce nas...) 2:39
3. Jektenije ... Jedin svjat, jedin Gospod... 2:34
4. Pricasna pesma: Osana! 4:20
5. Pricescivanje vernih ... Zaamvona molitva 4:44
6. Tropar hrama na pocetku litije (ophod) 1:30
7. Evangelije na prvom stajanju - Jektenija sa kropljenjem 6:27
8. Evangelije na cetvrtom stajanju - Jektenija za upokojene 11:49
9. Tropar hrama (pri ulasku u crkvu posle litije) - Osvecenje grozda 2:28
10. Budi imja Gospodnje... - Otpust 3:13
11. Mnogoljetstvije (Spasi Hriste Boze...) - Zvono nad Sentandrejom 3:22

(Teljes idő: 46:56)

JÁVOR kórus
Jovan Belos tenor I.
Stevan Vukovic tenor I.
Stevan Petrovic tenor II.
Milenko Milosevic tenor II.
Mirko Milosevic bariton
Milan Jurkovic bariton
Radivoj Kicin bariton
Ivan Margaritovic bariton
Georgije Colic bas
Georgije Mijatovic bas
Milorad Sosic bas

Közreműködik:
Gálity Vojiszláv - esperes,
Miliszávity Ljubiszáv - lelkész,
Brczán Milutin - diakónus

vezényel: Brczán Miroszláv

Recording: Gábor Eredics
Mastering: ZA-KI Studio,Budapest
Cover photo: Péter Kornis
Photo of the Coir: Iván Jaksity
Design: György Paraszkay

A XVII-XVIII. század fordulóján a török hódítás elol menekülve több hullámban szerbek telepedtek meg a mai Magyarország területén. Legjelentosebb az 1690. évi 'Velika Seoba Srba' a 'Nagy Szerb Betelepedés' volt. Arsenije Carnojevic ipeki pátriárka vezetésével megközelítoleg 30 ezer család kerekedett fel a szerbiai Pec környékérol, s talált új hazára elsosorban a mai Dél-Magyarország területén illetve a Duna mentén egészen Szentendréig, Komáromig. Szentendre városát az itt letelepedett szerbek építették újjá, melynek során hét templomot is emeltek. Közülük négyben jelenleg is rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Hamarosan Buda és Szentendre lett a magyarországi szerbek kultúrális és közéleti központja. Az évszázadok során az itt élo szerbség a kultúra és muvészetek, az egyházmuvészet területén maradandó értékek sorát hozta létre. Képzomuvészetét, irodalmát, folklórját, zenei világát sokféle hatás érte a megváltozott környezetben, ugyanakkor emiatt jobban meg is orizte kultúrális tradícióit. Ebben meghatározó szerepe volt a görögkeleti szerb (pravoszláv) egyháznak. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult a magyarországi szerbség asszimilációs folyamata is olyannyira, hogy ma már csak egy tucat szerb család él Szentendrén, hasonlóan mint Budán vagy Pesten. Népesebb a környezo illetve a dél-magyarországi települések szerb nemzetiségu lakossága, de sok Duna-menti városban, faluban és másutt már csak a bezárt görögkeleti templomok orzik a még nem is olyan régen itt élt szerbek emlékét.

A 'slava' dicsoséget, dicsoséges ünnepet jelent. A keresztény népek közül egyedülállóan csak a szerbség sajátja a családok 'krstna slava'-ja. E nap egy-egy keresztény ünnep vagy szent ünnepe. A hagyomány eredete nem teljesen tisztázott, feltehetoen családonként az az ünnep lett a 'slava', amikor annak idején a család osei a pogány hitrol áttértek a kereszténységre. A 'slava' ettol kezdve sajátos szabályok szerint öröklodött. A szerb templomok 'slava'-ja a templom alapításához vagy felszenteléséhez kötodik és egyben a település búcsújának is napja. Ekkor az itt élo szerb családok rokonai, ismerosei a szomszédos településekbol, messzebbrol sot akár külföldrol is látogatóba jönnek és közösen részt vesznek a délelotti ünnepi misén. A liturgia a körmenettel zárul, melynek során a templomot kívülrol mind a négy oldalán megszentelik. A pazar ebéd után a délutáni vecsernyét követoen a templom udvarán kezdetét veszi a sötétedésig tartó vígasság: ének- és zeneszó, az elmaradhatatlan kólózás, iszogatás.
A szentendrei szerb templomok küzül a Preobrazenjska templom 'slava'-ja augusztus 19-e, az Úr Színeváltozásának (Preobrazenje) napja. A délelotti liturgia keretében ezen a napon az ünnephez kötodo szoloszentelésre is sor kerül. Az idok során és ahogy Szentendre szerb népessége egyre fogyatkozott, ez lett a szentendrei búcsú napja. A délutáni hagyományos templomkerti mulatság manapság is tömegeket vonz, és a Szentendrére látogató külföldiek számára is feledhetetlen élmény.

A magyarországi szerb ortodox kórusmuvészet több mint másfél évszázada, az 1830-as évektol bontakozott ki a jelentôsebb szerb szellemi és muvészeti központokban (Pest, Buda, Szentendre, Szeged), és népesebb szerb nemzetiségi közösségekben. Alapját az a sokévszázados és öröklodött osi, liturgikus dallamhagyomány képezte, amely a XVIII. században az orosz és az ukrán barokk egyházi énekkultúra hatása alatt jelentos mértékben módosult és távolodott bizantinikus dallamhagyományától és éneklésmódjától. A budai származású Kornelije Stankovic (1835-1865) zeneszerzo - Josif Rajacic szerb pátriárka és Mihail Rajevszkij orosz pópa (atya) inspirálásának köszönhetoen - elsonek írt négyszólamú teljes liturgia-kórusokat szerb ortodox egyházi dallamok alapján. A magyarországi szerb egyházi kórusok repertoárját késobb különösen orosz zeneszerzok kórusmuvei gazdagították (D. S. Bortnjanskij [1751-1825] és mások), valamint az újabb szerb egyházi kórusmuzsika szerzoi, különösen Stevan St. Mokranjac (1856-1914) kompozíciói. A magyarországi szerb ortodox kórus-kultúra sajátossága, hogy a muvek megszólaltatásánál hagyományosan orzi azt a népinek nevezheto eloadásmódot, mely a templomi kántorizálásra és a népének szabadabb, kötetlenebb dallamképzésére jellemzo. E kóruskultúra és hagyomány minden sajátosságával az ortodox szertartásokhoz kötodik.
Ez a hangfelvétel az Úr Színeváltozásának napján celebrált szentendrei szerb ortodox liturgiát (szentmise) örökíti meg csaknem teljes terjedelmében. Noha újabban a szláv ortodox keresztény népek körében is megfigyelheto az istentiszteleteken a nemzeti nyelv térhódítása, ezen a felvételen a liturgia a sokévszázados közös ószláv nyelven hallható.